Kuthumi - A gyermeknevelés csapdája

 A gyermeknevelés csapdája

Kuthumi, Felemelkedett Mester

Channelling Michelle Eloffon keresztül
Mikolás Zoltán fordítása.
Johannesburg, 2005. május 28.

Gárdi Mariann által készített (kicsivel rövidítettebb) hanganyag letöltési linkje: http://www.mediafire.com/download/dqi8fu34nl433c3/Gyermekneveles+csapd%C3%A1i.mp3?fbclid=IwAR3Q7t7s8bwBcJjpHcdJ3pqisgSxYvJHhq7dgSXgTIKdPGAu9PhQgD5zP6c

Felhívjuk a figyelmedet: az, hogy elolvasod ezt az anyagot, hatással lesz rád. Energetikailag összekapcsolódsz a tanítást küldő lénnyel (jelen esetben Kuthumival), s benned is hasonló folyamat indul meg. Jóllehet ez nem pontosan ugyanaz, mint ha személyesen lennél együtt a tanítást adó Mesterrel, a hatása ugyanolyan erős. Ne aggódj a channelling résztvevőinek adott határidők miatt. Te is megkapod majd a magad hasonló időbeni kereteit -- úgy, ahogy az rád vonatkozó Isteni Tervnek, Ütemezésnek és Céloknak megfelel.

Kuthumi vagyok, s a szeretet és a bölcsesség sugarain jövök el hozzátok, hogy üdvözöljelek benneteket ebben az időben, hogy mindegyikőtöknek elhozzam az érzékenység áldását, a játékosság és a megértés ébredésének áldását.
Üdvözlet, szeretteim!

[Üdvözlések.]

Nagy öröm és boldogság van a szívünkben, hogy találkozhatunk veletek ebben az időben, s közben szilárdan megtartunk benneteket Krisztus szívében, biztonságban tartunk benneteket Isten tenyerén.

Mai tanításunk célja, hogy segítsen nektek mélyebben átlátni: miért is választottátok azt a családot, amelybe születtetek. Miért választottátok a szüleiteket, miért benneteket választottak a gyerekeitek szülőiknek, nagyszülőiknek. Beszélek nektek arról: milyen fontos, hogy önmagatokat neveljétek, mintha önmagatok gyerekei lennétek. Szólok arról, hogyan dicsérjétek és neveljétek az új gyermekeket -- és a bennetek lakó önnön gyermeketeket. Szó lesz röviden arról is, hogyan bánjatok a még meg nem született gyerekkel. Elvégzünk egy gyakorlatot, ami hozzásegít majd, hogy átlássátok: hol akadt meg az érzelmi fejlődésetek, s így sikerrel eljuthassatok az érzelmi érettség állapotába.

Minden inkarnáció előtt a lélek mindenre kiterjedő önvizsgálatot tart: melyek azok az a területek, amelyek kiteljesítéséért a következő reinkarnációban tenni kell. A lélek sorra veszi az előző utazások összes befejezetlen folyamatát, megoldatlan problémáját, s azért és úgy határozza el a reinkarnációt, hogy önmagát kiteljesítse, s ezzel önnön mesterévé váljék. A szülők megválasztását sok minden befolyásolja. Elsősorban genetikai tulajdonságaik alapján választjátok meg őket: azt a genetikailag kódolt információt keresitek, ami segítségetekre lehet, hogy elérjétek élet-utazásotok célját, azt a genetikai lenyomatot, amely nélkül valószínűleg nem válhatnátok mesterré. Más genetikai jellemzők olyan szellemi és fizikai képességeket hordoznak, amelyekre ugyancsak szükségetek van ahhoz, hogy élet-utazásotok beteljesedjék, s önmagatok mesterei lehessetek.

Azért választjátok a szüleiteket, mert tapasztalataik segíthetnek benneteket a magatoknak kijelölt úton. Hasznotokra lehetnek abban, hogy elérjétek, amit magatok elé tűztetek. Választott utazásotokon segítségetekre lesz testetek alakja -- amit a gének határoznak meg. Bőrszínetek, nemetek, a kultúra, amelybe születtek -- egytől egyig nagyban befolyásolják, milyen életet teremtetek. Ti választjátok a neveteket is: olyan frekvencián rezeg, ami támogatja majd következő utazásotokat. Ugyancsak kulcsfontosságú, pontosan mikor és hol jöttök a világra -- mindennek része van abban a tervben, amelyet magatok elé rajzoltatok.

Amikor elhatározzátok, hogy reinkarnációra indultok, egybegyűltök az összes, veletek együtt újra testet öltő lélekkel. Veletek van az a 13 segítő, kísérő is, aki majd végigkísér utazásotokon. Ott van minden lélek, akivel kapcsolatban fogtok állni: szülők, rokonok, szerelmek, gyerekek, közeli barátok és így tovább. Ezen a szellemi találkozón kapjátok meg a szüleiteket, kötitek meg szerződéseiteket. Ez az ember számára kissé ellentmondásos, hiszen lehet, hogy azért választjátok a szüleiteket, mert a velük való kapcsolat igazi kihívást, nehéz feladatot jelent majd -- márpedig az ilyesmit az emberek negatív vagy diszfunkcionális viselkedésként könyvelik el. Viszont épp erre a negatív vagy diszfunkcionális viselkedésre van szükségetek ahhoz, hogy személyiségetek egy valamely területén tökéletessé, mesterré váljatok, hogy olyan vonásokat építsetek magatokba, amelyekkel lelketek emelkedettebb lehet. A többiekkel is ugyanezért kötöttetek szerződést, ám nem minden szerződés jelent nehéz feladatot. Sok a segítő, támogató jellegű megállapodás is. Csak amikor fizikai testet öltötök, amikor a földön inkarnálódtok, a negatív ego és a tudati korlátok miatt hajlamosak lesztek az áldozat tudatállapotába csúszni, s elfelejtitek, miért is választottátok, amit választottatok.

A Szellem azért tanítja: figyeljetek önmagatokra, figyeljetek a magasabb rendű világokra, mert sok, benneteket segítő struktúra ezekben a rendszerekben rejlik. Az önmagatokra figyelés, az öntudatosság adja meg nektek a szükséges megértést, átlátást. A láthatatlan világokban lévő segítőkkel való kapcsolat tudatosabban vezethet benneteket, s így felerősíti belső eszközeiteket -- például az intuíciót --, hogy olyan irányba fordulhassatok, amelyeket követve jobban megérthetitek, mit miért választottatok.

Ha úgy tekintetek szüleitekre, mint egyéni utazástok alapfeltételeire, megszabadulhattok sok, az áldozat-tudatból fakadó érzelemtől és asszociációtól[képzettársítás]. Megszabadulhattok a szegényég-tudattól, sőt, a feltételes szeretet-tudattól is, hiszen tökéletesen eljátszották a szerepüket. Ha felvállaljátok, hogy fénymunkásként az a szerepetek, hogy elfogadjátok, magatokévá tegyétek mindazt, amit a szellemi és a fizikai világban választottatok, akkor feltörekvő lelketek előtt a tudatosság és a képességek új dimenziói tárulnak fel. Óriási erőt ad, ha szüleitekben olyan kulcsfigurákat láttok, akik segítenek megszerezni mindazt, amire szükségetek van ahhoz, hogy önnön életetek mesterei legyetek. Ha így tekintetek rájuk, könnyebben átlátjátok, hogy minden pillanatban mindenki a lehető legjobbat teszi, amit csak az éppen rendelkezésére álló eszközökkel tud -- érzelmileg, értelmileg, fizikailag és szellemileg egyaránt. Ne feledjétek: az emberiség többsége az elakadt fejlődés állapotában van, s emiatt az emberek sokszor gyerekesen viselkednek. Valójában érzelmi vagy értelmi szempontból csakugyan gyerekek.

Ha megértitek választásaitokat, ha megértitek, miért választottátok a szüleiteket, könnyebben fejleszthetitek érzelmi és szellemi intelligenciátokat, könnyebben kifejleszthetitek azokat a képességeket, amelyeket az előttetek járóknak nem sikerült a ti szintetekre emelniük. Felszabadíthatjátok a bennetek élő gyermeket, és ahogy felnőttkorotokban csakugyan felnőttök, természetes élménnyé válik, a tudatosság minden szintjén megjelenik a gyerekek és unokák, no meg az önmagatok iránti tudatos gondviselés képessége.

Sokan diszfunkcionális gyerekkorukba kapaszkodnak: ezzel magyarázzák diszfunkcionális magatartásukat. Ezt nem elítélőleg mondom, ez egyszerűen tény -- így van, szeretteim. Sokan azonban azért viselkednek így, mert hiányoznak belőlük a képességek, hogy másként reagáljanak. A tudatlanság, az oda-nem-figyelés, a félelem, hogy valaki -- például más utat választó önmagatok -- megsemmisít benneteket... Engedjétek hát el a szüleiteket, s szenteljétek magatokat a jelennek, a mostani pillanatnak. Azzal foglalkozzatok, amitek most van -- ezzel az energiával dolgozzatok. Gondoljatok arra: milyen ajándéko(ka)t kaptatok a szüleitektől!

Minden szerződéseteket, az életetekben átélt összes emberi kapcsolatot ti magatok választottátok, mégpedig valamilyen céllal.

Ha felvállaljátok a választásaitokat, erőt kaptok, hogy megváltoztassátok, amin változtatni kell, hogy el- és befogadjátok, amiről úgy érzitek: a részetek, hozzátok tartozik. Sokan közületek szülők. Ahogy ti, a gyerekeitek is maguk választották meg a szüleiket. A gyerekeitek ugyanolyan célokkal választottak benneteket, mint ti a saját szüleiteket. De nem minden élmény negatív. Amennyire tanítók vagytok, annyira tanulók is. A gyerekek sokat taníthatnak a szüleiknek. Sokat tanítottak a szüleiteknek önmagukról -- még ha nem is ismerték ezt el akkoriban. De ha azzal reagáltak: "Mit képzelsz, kivel beszélsz?" vagy "Tessék megadni a tiszteletet!", akkor valószínűleg ezt a bizonyos gombot nyomtátok meg. Még ha a lelkük mélyén tudták is, hogy igazatok van, akkor sem voltak képesek ezt nyíltan elismerni. De ti most már tudjátok.

Az életkorotoktól függetlenül valamennyien az új kor gyermekei vagytok, s az önnevelés, az önmagunkról, mint gyerekről való gondoskodás az egyik legnagyobb ajándék, amit adhattok magatoknak. Ez az első lépés afelé, hogy rendbe hozzátok mostani életeteket és segít abban, hogy rendbe tegyétek az azoknak az életét is, akikkel kapcsolatban álltok. Ha ezen dolgoztok, mágneses terekben módosítjátok a mágneses frekvenciát, s ezzel pozitív változást idéztek elő, ami másokra is kihat. Amikor mélyreható gyógyuláson, genetikai változáson mentek át, energiát adtok az előttetek jártaknak és az utánatok jövőknek, azoknak is, akik még a világra sem jöttek. Így lehet, hogy a dédunokáitok olyasmiért választják majd a szüleiket, amit ti most tesztek.

Értitek? Lehet, hogy az unokátoknak majd pont arra lesz szüksége, amit ti most genetikailag útjára bocsátotok. És persze az is előfordulhat, hogy ez az unoka te magad leszel. [Nevetés.] Van min elgondolkodni, ugye?

Hányan éltetek már át olyan helyzetet, amikor elöntött a harag és a düh vagy a fájdalom és a szomorúság, s úgy érzitek, megnyomták rajtatok a gombokat? Ilyenkor mintha az ember kifordulna magából, s akármennyire is nem akar úgy viselkedni, ahogy viselkedik, s akármennyi szellemi tudása is van, úgy tűnik: semmi sem elég. Visszatekintve úgy érzitek, mintha akkor és ott elszabadult volna a pokol. Nem azért érzitek így, mert rosszak vagy ostobák vagytok. Mindössze annyi történt, hogy a bennetek élő gyermek kerekedett felül, gyermeki énetek vette át a vezérlést. Az önnevelés egyik feladata, hogy kordában tartsa ezt a benső gyermeket. Ezt gyakorolni kell, legyetek hát türelmesek magatokkal. Az alacsonyabb szintű ego nagyon hozzászokott, hogy értelmi és érzelmi játékokat játsszon, ami tüzeli a benső gyermek dühét, táplálja fájdalmát és szomorúságát. Felnőttként azonban tisztában vagytok ezzel. Ugyanúgy, ahogy egy fizikai, valóban megszületett gyereket nevelnétek, neveljétek a bennetek élő gyermeket is. Ugyanúgy bánjatok vele. Ha megnyomták rajtatok a gombokat, tegyétek fel magatoknak a kérdést: hogyan reagáljak? Előfordulhat, hogy ilyenkor személyiségeteknek három-négy aspektusát is tetten éritek: mind figyelemmel kísérik a történteket. Van köztük olyan, amely megfelelően tudná kezelni a helyzetet, de a benső gyermek annyira hozzá van szokva ahhoz, hogy ő az úr, hogy rendszerint győz is.

Visszatérve: ha sikerült válaszolnotok a kérdésre, akkor első lépésként két dolgot tehettek. Vagy teljesen kihúzzátok magatokat a konfliktusból, a helyzetből, vagy benne maradtok, de akkor felnőtt módon szálljatok szembe az illetővel, s ne a benső gyermek szemszögéből nézzétek. Ha úgy érzitek, nem vagytok abban az értelmi vagy érzelmi állapotban, hogy felnőtt módjára tujátok kezelni a helyzetet, egyszerűen jelentsétek ki, hogy rettentően dühösek vagy szomorúak vagytok, s jobban szeretnétek 23 perc gondolkodási időt kérni, s csak utána visszatérni a dologra.

Ez eleinte nagyon nehéznek bizonyulhat, különösen, ha a bennünk élő kölyök ilyenkor ki szokta vágni a hisztit. Még az is lehet, hogy vissza kell nyelnünk a büszkeségünket, akármennyire hamis is az a büszkeség. Ha úgy érzitek, megfelelő állapotban vagytok ahhoz, hogy -- éretten -- kezelni tudjátok ezt a folyamatot, akkor rajta! Egy ilyen nehéz pillanatban rendkívül fontos, hogy minden, amit éreztek, amit mondtok a tiétek legyen, belőletek induljon ki. Ez azt jelenti, hogy amikor a másikhoz fordultok -- ahhoz a személyhez, akivel konfliktusba keveredtetek --, akkor mondanivalótokat egyes szám első személyben fogalmazzátok meg. Az "én" legyen az alany, ne a "te"! Vagyis a helyes mondatok: "Most nagyon szomorú vagyok" vagy "Figyelem magam, hogyan reagálok arra, amit mondtál -- és nagyon dühös vagyok", nem pedig "Feldühítettél" vagy "Nagyon kihoztál a sodromból". Az utóbbiak csak hibáztatják a másikat, nem jelzik, hogy ti magatok felvállaljátok a helyzetet.

A benső gyermek bűnbakot, hibást keres, a felnőtt részetek azonban képes arra, hogy felvállalja a helyzetet, úrrá legyen rajta, hiszen elvégre a ti érzelmeitekről van szó. Amikor érzelmileg éretté váltok, rájöttök, hogy nincs az az ember, aki boldoggá tudna tenni vagy el tudna keseríteni, ha azt ti magatok [belül] el nem fogadjátok, meg nem engeditek neki. Most már értitek, miért fontos, hogy az érzelmeitek valóban a tieitek legyenek, hogy felvállaljátok, birtokba vegyétek őket. Eddig minden világos, szeretteim?

Igen.

Jól van.

Az önnevelés nem egyszer éppolyan nehéz feladat, mint a gyereknevelés -- hiszen a benső gyermekhez sem kaptatok használati utasítást! Sokat könnyít azonban a dolgotokon, ha minden helyzetre azonnal reagáltok, akkor kezelitek az egyes szituációkat, amikor bekövetkeznek. A megoldatlan problémák akár életeken át üldözhetnek. Ne feledjétek: az ellenállás a helyzet fenntartását szolgálja. Vagyis, aminek ellenálltok, az bizonyosan tartósan elkísér. Erre mérget vehettek.

Egy család tagjai gyakran folyamatosan, több reinkarnáción keresztül együtt maradnak. Ez azért van így, mert a családtagoknak a fény, a mesterfok elérésére vonatkozó tervei nagyon hasonlóak, ezek a személyek energetikailag hasonló vonal mentén rezegnek. A lelki csoportok városok, országok szintjén is kihatnak a kollektív tudatra. Minden kultúra másként befolyásolja a fejlődő lélek természetét és érését. Gyakran előfordul, hogy az, aki a mostani életben az édesanyátok, az egy korábbiban rokonként vagy gyerekként volt mellettetek. Megtörténhet, hogy egyik gyereketekkel látszólag minden ok nélkül problémába ütköztök. Ez ugyancsak valamilyen előző életből visszamaradt megoldatlan probléma biztos jele -- azért került most előtérbe, hogy végre egyensúly jöhessen létre. Ha tudjátok, mit miért választottatok, sokkal könnyebb lesz az életetek. Ezért tettem fel nektek a kérdést: mit, milyen ajándékot kaptatok a szüleitektől? Ha még semmi nem jutott eszetekbe, gondolkodjatok el újra ezen, mert kicsit később visszatérek erre a témára.

Eddig az önnevelésről beszéltünk. Most ehhez kapcsolódóan hadd hívjam fel a figyelmetek arra, milyen fontos az új gyermekek nevelése, fegyelmezése. Ti vagytok a gyámjaik. Nem a tieitek, ti csak gondviselőik vagytok -- jogaitok egy gyám jogai. Alapvető fontosságú tehát, hogy tartsátok tiszteletben az utazásukat, s segítsétek őket abban, hogy útjuk minden lépésénél átélhessék, merre haladnak.

A szülő akkor esik a diszfunkcionális megnyilvánulások csapdájába, amikor irányítani akarja a gyerek életét és saját problémáit a gyereken keresztül éli meg. Sokszor persze a szülőnek fogalma sincs, hogy ez a helyzet. Azt hiszi, hogy a lehető legjobbat teszi a gyerekének. Megfelelő útmutatással azonban meg lehet értetni a szülőkkel, hogyan vetítik ki saját megoldatlan problémáikat és félelmeiket a gyerekeikre. Szülőnek lenni -- az egyik legnagyobb lehetőség a lélek növekedésére, ami csak létezik. Az, hogy vannak köztetek, akiknek nincs gyerekük, nem számít, hiszen lehettetek már vagy még lehettek szülők. Minden lélek megjárta már a szülői szerep útját, vannak azonban, akik közben úgy beijedtek, hogy most nem mertek ebbe újra belefogni. [Nevetés.] De kevés nehezebb feladat van egy felnőtt számára, mint egy gyermek előtt felvállalni, ki is valójában.

Szüleitek tisztelet követeltek -- csakúgy mint minden más felnőtt. Ez így volt és így van ma is. Most azonban új, merőben más létállapotot fejlesztetek ki, amelyben spontán módon kivívjátok mások tiszteletét. Tiszteletet követelni annyit tesz, mint mindenki máson felülkerekedni, s akárhogy is viselkedik az ember, elvárni, hogy tisztelettel adózzanak neki. Spontán módon kivívni a tiszteletet viszont csak akkor lehet, ha az ember mindenkit tisztel maga körül -- saját magát is beleértve. Akkor az energia, amit kibocsátotok, automatikusan megköveteli ezt, s a körülöttetek lévő energiák válaszolnak. Nincs az a felnőtt, aki úgy követelhetne tiszteletet egy gyerektől, hogy közben nem bánik tisztelettel a gyerekkel. A gyerekek tudják ezt, s fellázadnak az ellen, aki tiszteletet követel. Figyeljétek meg a felnőtteket, milyen a kapcsolatuk a gyerekekkel. Figyeljétek csak meg, kikhez vonzódnak leginkább a gyerekek! Nézzétek meg, hogyan viselkednek, milyen a viszonyuk a gyerekekkel. A gyerekek tökéletesen ismerik az embereket -- csak amikor felnőttök, akkorra elfelejtitek ezt a tudást.

Mindezzel nem azt akartam mondani, hogy a gyerekeket nem kell fegyelmezni. Az angol "discipline" (fegyelmezni) szó a "tanítani" latin megfelelőjéből ered. Mikor az ember fegyelmez egy gyereket, akkor nem büntet, hanem tanít, irányít. Az önfegyelmezés arról szól, hogy tanítjátok, irányítjátok a benső gyermeket, önmagatoknak azokat a belső aspektusait, amelyek vigaszra várnak, motivációra, hogy valami újba, másba fogjanak. A fegyelmezésnek mindig a kornak megfelelően kell történnie, s a folyamat során a szülőnek tekintettel kell lennie arra, milyen szerepet játszik a gyerek az ő, illetve a család életében. Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy család a tagjainak adhat, az a megbecsülés, amikor a családi struktúrában mindenkit külön-külön, mint egyént megbecsülnek.

A családnak, mint egésznek a részeként mindenki elismerést, megbecsülést kap, s ezáltal a családtagok közötti kapcsolat is elismert, megbecsült lesz, a családnak, mint egységnek egyik alapvető vonása. Egy ilyen egység mágneses teret kelt, amely automatikusan magához vonzza a hasonló -- vagy más szóval közös -- egységeket. Így jön létre a "közös egység", vagyis a közösség. A közösségek azután lelki szinten is fejlődnek, mert a tagok kölcsönösen tükrözik egymás erősségeit és gyógyításra váró gyengeségeit.

A gyerekeket támogatni, szeretni és tisztelni kell, bízni kell bennük. Ti is voltatok gyerekek, ti is ilyen bánásmódra vágytatok, sokszor hiába. Most itt az alkalom, hogy önmagatoknak -- benső gyermeketeknek --, s persze gyerekeiteknek, unokáitoknak megadjátok ezt. Ha pedig nektek magatoknak (még) nincs gyereketek, itt az alkalom, hogy más gyerekekhez így forduljatok.

Korunkban az emberiség hajlamos azt kiemelni, ami egy gyerekben vagy felnőttben rossz. A hiányosságok állnak a középpontban. A gyerek ezzel a szemlélettel érkezik a felnőtt világba. Ha az odafigyelés kritikából áll, az állítások negatívak, akkor az tönkreteszi valamennyi, a felnőttek világába érkező gyermek fényrendszerét. A felnőttek fényrendszere pedig amúgy is darabokra hullt.

Ha emelt hangon beszélünk, kiabálunk, ordítunk a gyerekkel, azzal szétrázzuk energiamezőjük szintjeit -- márpedig akár tizenöt évig is eltarthat, míg ezt újra össze tudják rakni. Ezért van az, hogy az a gyerek, aki állandó kiabálás és ordítás közepette nőtt fel, felnőtt korában olyan érzékeny a zajra, annyira nem bírja, ha egy konfliktus kiabáláshoz, ordítozáshoz vezet, hogy rettenetes szorongással, pánikrohammal reagál rá. Energiamezőjüknek nem volt alkalma helyrejönni, s a kiabálás, ordítozás által kivetített erő pengeként hasítja át energiájukat és csakráikat.

Ez a másik ok, amiért az önnevelés annyira fontos. Minél kiegyensúlyozottabbak, egészségesebbek vagytok belülről, annál jobb szülők lesztek, annál jobb barátai tudtok lenni a gyerekeiteknek -- és más szülőknek. És ez továbbgyűrűzik. Ti, s a világszerte hozzátok hasonlók vagytok a gyerekek megmentői -- a benső és fizikai gyerekekéi egyaránt. Ahogy növekszik a gyermek, változik a fegyelmezés is. Több lesz a felelőssége, de a felelősségből az is következik, hogy a szülőnek el kell engednie a gyereket, teret kell adnia neki, hogy felfedezze az életet -- a saját életét. Ilyenkor épül ki igazán a bizalom a szülők és a gyerek közt. Minden szülő-gyermek viszony legfontosabb tényezője az őszinteség. Mindig mondjatok igazat a gyerekeiteknek. Úgyis megérzik, mi az igazság, s ha hamis információval szándékosan félrevezetitek őket, leromboljátok önmagukba és belétek vetett eredendő bizalmukat. Nem fognak tudni hinni többé az intuíciójuknak. Megérzésük olyasmit mond nekik, ami nincs harmonikus állapotban, s mikor félrevezetitek őket, amikor ellentmondásba kerültök az intuíciójukkal, megingatjátok belső világukat. Ti is kaptatok már félrevezető információt. Tudjátok, hogy amikor valaki úgy döntött, hogy félrevezető információt ad, azt legtöbbször a legjobb szándék vezette.

Amikor a még meg nem született gyermek neveléséről beszélünk, egy egész más világot kell bejárnunk. A tudat a fogantatás pillanatától jelen van; a lélek, a fizikai test, az érzelmi, az értelmi és a szellemi test építésével van elfoglalva. Ezeket gyakran a négy alsó szintű testnek, vagy a fizikai lét négy aspektusának mondjuk. A biológiai anyához és apához kötődő energia a fogantatás pillanatától kezdve hat a gyermekre, így a két szülő tudatállapota a fogantatás pillanatában belekódolódik az épp megfogant gyermekbe. Hogy érzi magát, hogyan viszonyul önmagához az anya és az apa -- ez mind beépül az érkező lélekbe, csakúgy, mint a család anyai ágán öt, az apai ágán pedig hét generáció teljes genetikai lenyomata. Csakra-rendszeretek megkezdi felépíteni önmagát, s erre a folyamatra kihat minden, amit édesanyátok akár külsőleg, akár belül átél. Ugyanez a helyzet édesapátokkal is. Ő sosem része fizikailag az életeteknek, mégis hatással van rátok. Hiába fogadnak örökbe egy gyereket -- akkor is azokat a szerepeket játsszák el, amelyek anyaméhbeli élményeikből következnek. Ott van minden viselkedésforma, reakció, válasz és félelem. Ezt tudományosan bebizonyították.

A terhesség az érkező lélek és az egyetértő szülők közötti kapocs építésének egyik legszentebb időszaka. Az az igazi, ha ilyenkor az anya rendkívül nyugodt térben élhet, hiszen a testét átjáró hormonok nagy felbolydulást okoznak. Környezetének, mint mondtam, ideális esetben nagyon harmonikusnak kell lennie. Volt idő, amikor a várandós anyát egy szent helyre vitték, s terhessége idejét egy – nem a mai értelemben vett— templomban és a hozzá tartozó kertekben töltötte. Közben numerológiát, asztrológiát, csillagászatot, fizikát, táplálkozástant tanult.
A fejlődő alternatív pszichológiai módszerek is rendkívül fontosak voltak: az anya számos öngyógyító programon ment keresztül, hogy saját problémái ne válhassanak a gyermek gátjaivá. Ezalatt telepatikus kapcsolatban állt az érkező lélekkel. Teljes mértékben tisztában volt azzal, milyen szerződést kötött, s tudta, genetikai lenyomatának mely aspektusai, s mely fizikai élményei segítik az érkező lélek utazását. Az anya étrendjét optimálisan, csupa organikus tápanyagból állították össze. Nemes táncokban, mozgásban vett részt, sok órát aludt vagy pihent -- általában kint, a természetben.

A zenehallgatás közben végzett meditálás segítette az érkező lelket, hogy több energiát vezessen az érkező testbe. Ilyen környezetben sosem kellett mesterségesen beindítani a szülést. Egy gyermek sem kellett hogy átélje: milyen az, amikor császármetszéssel emelik ki az anyaméhből. Óriási jótétemény lenne, ha ez a gyakorlat újraéledhetne. Ugyanilyen fontos a születéskori környezet is. Világra jönni -- az egyik legszentebb élmény, amit az ember megtapasztalhat: ilyenkor a másik oldalról jött lélek kilép, fizikai alakot, teljesen új alakot ölt. Ezt a lelket a legmesszebbmenő alázattal, tisztelettel és megbecsüléssel kell fogadni. A modern szülészeteken nemigen figyelnek ezekre a részletekre. Nem csoda, ha sok gyerek befékez, mikor világra kellene jönnie. Nagyon aggasztónak találjuk itt, a másik oldalon azt is, hogy olyan sok szülést indítanak be mesterségesen. Sokkal jobban oda kellene figyelni arra, hogy az inkarnáció előtt mi történik a lélekkel, ügyelni kellene arra, hogy ne avatkozzunk be a szerződésekbe fizikai döntéssel, a szülés idő előtti beindításával. Persze az életmentésként végzett császármetszés egészen más dolog.

Térjünk most vissza oda, mit kaptatok a szüleitektől ajándékba. Szeretném, ha mindannyian beszélnétek ezekről az ajándékokról. Készen álltok?

Nővérem, a bal oldalamon, kérlek, folytasd.

[A résztvevők hozzászólásai csak töredékesen hallhatók.]

Szóval már értitek, miért is választjátok a szüleiteket. Azok a tőlük kapott ajándékok, amelyekről beszámoltatok, a legfontosabbak, amelyeket csak kaphattatok a mostani életetekben. Lehet, hogy később még továbbiak is eszetekbe jutnak, ám amelyekről ma beszéltetek, azok a legfontosabbak. A következő lépés, amelyet meg kell tennetek: azzal, hogy életetekben kinyilvánítjátok, felszínre juttatjátok ezeknek az ajándékoknak az értékét, valóban befogadjátok, magasabb szinten magatokba építitek őket. Ma még valószínűleg nem tudjátok, milyen szintről is beszélek, azonban elegendő kitűznötök a célt. Ha az a szándék munkál bennetek, hogy a szüleitektől rátok hagyott ajándékok növekedjenek, új, magasabb szinten fejeződjenek ki, akkor ki is fejlődnek bennetek azok az eszközök, amelyekkel ezt el is tudjátok érni.

Mármost ahhoz, hogy megértsétek, hol torpant meg érzelmi érésetek fejlődése, engednetek kell, hogy a benső gyermek vezessen benneteket. Fejlődésetek több területen is elakadhatott. Ma ennek az elakadt fejlődésnek az egyik leglényegesebb vonatkozásával fogunk foglalkozni, mégpedig érzelmi síkon. A gyakorlat sikeréhez elengedhetetlen a spontaneitás -- koncentráljatok hát a bennetek zajló párbeszéd első tíz másodpercére! Ha ezen túl elemzitek a dolgot, elvesztitek a lényeget. Kezdjük tehát! Gondoljatok most egy és hét között egy számra! Megvan? Ha nincs, gondoljátok ki!

Szeretteim, ez a szám nem más, mint hogy hány évesek voltatok, amikor érzelmi fejlődésetek először, az első szinten megakadt. Hogyan próbáljuk meg félretolni az útból ezt az érzelmi gátat? Úgy, hogy leírjátok, mi is történt veletek akkor. Lehet, hogy néhányan nem emlékeztek fizikailag vagy tudatosan arra, min mentetek keresztül. Nem baj. Amint mondtam, a benső gyermek majd vezet benneteket. Végezzétek hát el ezt a gyakorlatot ma, szeretteim, mert ma éjfélig tartjuk fenn nektek ezt az energiát, hogy segítsünk feldolgoznotok nektek azt az energiát, amelyet most éreztek. Kezdjétek így a történetet: "Volt egyszer egy kislány/-fiú, akit XY-nak hívtak" -- itt a saját neveteket éppúgy használhatjátok, mint bármilyen kitalált nevet --, "és aki három/öt éves volt" -- aszerint, milyen szám jutott az eszetekbe. Írjátok le a gyereketek nevét és folytassátok a történetet: "nyughatatlan kisfiú/kíváncsi természetű kislány volt, aki mindent tudni akart, mindenben benne akart lenni" -- és innen menjetek tovább. Ne próbáljátok meg elemezni, amit írtok! Nehogy belebonyolódjatok abba, hogyan is éltetek pontosan akkoriban, vagy nehogy megálljatok amiatt, mert nem emlékeztek vissza! Ez nem lehet akadály, hiszen tudjátok: a benső gyermek vezet. Ő kreatív módon meg fogja nektek mutatni az igazságot. Egyszerűen írjatok, írjatok és írjatok, míg csak úgy nem érzitek: végére értetek a történetnek. Írjatok, ahogy jön belőletek -- mi már beállítottuk energetikailag a szándékot mindannyiótokban, hogy szabadjára tudjátok engedni érzelmi fejlődésetek blokkolt állapotát. Ez az állapot annyi idős korotokban kristályosodott ki, merevedett meg, amely korotokkal most spontán módon kapcsolatot teremtettetek. Az, hogy megírjátok a történeteteket, ez a folyamat lebontja a régi gátat, s az érzelmi érettség új szintjére emel. A szüleitektől kapott ajándékok segíteni fogják érésetek folyamatát. Jegyezzétek hát fel a ma említett ajándékokat, hiszen fontos szerepük lesz az érésetekben. Ha úgy érzitek, nincs már mit írnotok, egyszerre semmi nem jut eszetekbe, és még sincs még vége a történetnek, akkor nyugodtan vessétek papírra: "nem tudom, mit írjak most". Lehet, hogy tízszer meg kell ismételnetek ezt a mondatot, de meglátjátok: a végén eszetekbe jut valami. Az alkotó folyamatot néha megbénítja a félelem, a szorongás. Írjatok, amíg csak a folyam újra meg nem indul.

Szeretteim, ez egy rendkívül nagy hatású gyakorlat. Meglátjátok: ha befejezitek a történeteteket, akkor végig is fogjátok tudni olvasni -- az elejétől a végéig. Lehet, hogy néhányatokat érzelmileg erősen igénybe vesz ez a folyamat. Nem baj, ha könnyekre fakadtok a történetetek írása közben -- csak folytassátok. Mikor végigolvastátok az egész történetet, koncentráljatok arra: hogyan is érzitek magatokat. Majd fogjatok kiemelő filcet vagy színes tollat, s jelöljétek ki, karikázzátok be azokat a mondatokat vagy szavakat, amelyek a legfontosabbak a történetben. Ha elkészültetek, másoljátok ki a kiemelt szavakat és mondatokat: foglaljátok őket össze egyetlen -- új -- mondatban vagy bekezdésben. És akkor meglesz. Ez a végső mondat vagy bekezdés a kulcs: megmondja, miért is torpant meg a fejlődésetek abban a bizonyos korban. Ha ezt tudjátok, kezetekben van az az információ, amelyre szükségetek van ahhoz, hogy gyógyulásotokat a következő szintre emeljétek. Ily módon kiszabadulhattok a megtorpant fejlődési állapotból, s az érési folyamat kibővíti tudatosságotokat, önismereteteket. Így zárul sikerrel, teljesedik be az önnevelés folyamata. Végezzétek el ezt a gyakorlatot a gyerekeitekkel is, ha már elég idősek hozzá! Ha nem írnak szívesen, csináljátok beszédben! Mondjátok el a bevezetőt -- ahogy én csináltam veletek --, majd mondassátok el velük a történetüket!

 

Most pedig lássuk, vannak-e kérdéseitek?

Igen, Kuthumi, nekem van.

Hogyan lehetne segíteni azon károk gyógyításában, amelyeket a szülés művi beindítása okoz?

Van egy forma (modalitás) -- ezt átalakulásnak (metamorfózisnak) nevezzük --, amely az agyvízben újra-aktiválja a [neki szóló] mintát (kódot). Amikor mesterségesen beindítják a szülést, az érkező léleknek nincs elég ideje, hogy a magzatvízből kivonja, majd az agyvízben tárolja a teljes kódot. Ennek gyakran az a következménye, hogy az illető olyan élethelyzeteket idéz elő, amelyekből valami hiányzik, vagy azt érzi, hogy az élete nem teljes. Sok gyökértelen gyerek, akinél az orvosok kóros figyelemösszpontosítás-képtelenséget és/vagy hiperaktivitást (angol rövidítéssel ADD-t vagy ADHD-t) állapítanak meg, valójában a művileg beindított szülés áldozata. Ennek az úgynevezett problémának a megoldásához gyakran nem kell mást tennünk, mint hogy az összes információt visszahozzuk az agyvizükbe, s meggyökereztessük a mintájukat. Nagyon fontosak a kristályok is. Ezért van az, hogy sok új gyermek ösztönösen vonzódik a kristályokhoz. A kristály-birodalom által kisugárzott energia lüktetését úgy tudják mágnesesen összeszőni, hogy ezzel újra magukba tudják szívni az információ egy részét. Válasz volt ez a kérdésedre?

Teljes mértékben, ami a gyereket illeti. De mit lehet tenni az anyáért?

A metamorfózis ugyanúgy hat az anyára is.

Kuthumi mester, úgy látszik, képtelen vagyok információt szerezni a biológiai édesapámról. Számíthatok esetleg ebben a Szellem segítségére?

Lehet, nővérem, hogy pusztán arról van, szó, hogy ez most egyszerűen nem fontos.

[Nem hallani a további kérdést.]

Nővérem, nem szabad elfelejteni, hogy az érkező lélek tudatában van annak, hogy az abortusz is beletartozik a tervbe. Könnyen lehet, hogy éppen az abortusz-élményre volt szüksége a léleknek ahhoz, hogy megtanuljon egy leckét. Lehet, hogy neked, mint anyának pedig azért van szükséged egy ilyen élményre, hogy meg tudj birkózni bizonyos érzelmekkel -- például a bűntudattal. Az érkező léleknek talán csak arra néhány, méhben eltöltött hétre volt szüksége. Gyakran ez a helyzet a spontán vetélésekkel is. Abortuszkor a lélek nem szakad el véglegesen az anyától -- később, akár a mostani vagy egy későbbi inkarnációban, megfelelő időpontban megpróbál visszatérni hozzá.
Minden lélek kilencszer próbál egy és ugyanazon anyán keresztül testet ölteni, mielőtt másikat választana. Magasabb síkokon kapcsolódj össze ezzel a lélekkel, végezz el magadban köztetek egy megbocsátási szertartást! Meglátod: megadja azt az információt, amellyel elméd és szíved is eljuthat a béke állapotába. Egyszerűen idézd meg a lelket. Tudni fogja, hiszen kötődik hozzád. Érted? Igen. Szívesen.

[Nem lehet hallani a kérdést.]

Persze, testvérem. Mint korábban ennek a chanellingnek a során mondtuk, előfordul, hogy az emberek azért ragaszkodnak a diszfunkcionális gyerekkorukhoz, hogy ezzel igazolják a viselkedésüket. Nincsenek meg az eszközeik ahhoz, hogy változtassanak a helyzeten. Ha az ember általad említett folyamaton dolgozik, ezzel el fogja tudni választani magát a gyerekkora diszfunkcionalitásától, kimozdulhat a megtorpant fejlődés állapotából -- akármilyen szinten is állt meg --, új lendületet vehet, s felnőtté válhat.

[Nem lehet hallani a további kérdést.]

Nővérem, azt hiszem, nagyon fontos, hogy tiszteletben tartsd, amit ezzel kapcsolatban érzel. Ez talán a lelkedben és az értelmedben is valamelyes békét és egyensúlyt teremt.

Mit tehetünk, a szívben ébredő fizikai fájdalom csillapítása érdekében?

Igen, földi utazásotok félelmet és a pánikot ébreszthet bennetek. Erre a legjobb kristály a rózsakvarc, de használhatjátok az ametrint és a fehér ónixot is. Akármelyik követ is választjátok, közvetlenül a szívcsakrátok fölött viseljétek!

[Bizonytalanság-érzéssel kapcsolatos kérdések.]

Ezek, nővérem, nyilvánvalóan alap/gyökér- és szakrális/szex csakra problémák, úgyhogy azt javaslom: tanulmányozd az alapcsakra [és a szakrális csakra] tulajdonságait. Mi a funkciójuk, mikor nem működnek megfelelően, milyen energiahiány vagy -túladagolás fordulhat elő velük kapcsolatban. Így jobban átlátod azt is, milyen módszerekkel lehet ezeket a csakrákat meggyógyítani, teljes egyensúlyba hozni. Világos?

[Nem lehet hallani a kérdést.]

Csak akkor gyógyulhatnak meg, ha abbamarad a kiabálás, az ordítozás. Használhatunk energiamezőjük gyógyítására valamilyen alkotó tevékenységet, például mozaikozást is, mert ezen keresztül a személyiség széttöredezett aspektusai újra össze-rajzolódhatnak. Megidézheti az ember a gyermek szellemi szüleit és a gyógyító angyalokat is, kérve: állítsák helyre az energiamezőt, annak eredeti fényében és tisztaságában. Érthető?

[Nem lehet jól hallani a kérdést, a gyerekek bántalmazásáról, veréséről van szó.]

Ez sokkal nehezebb ügy, mert a gyerekre hat. A gyerek ösztönvilágát, az életre adott pszichológiai és fiziológiai reakcióit érinti. Minden emberbe -- értitek -- természetesen be van építve egy harc/félelem/menekülés mechanizmus. Amikor a gyerek verést szenved el a szülőtől, ez a mechanizmus összezavarodik benne. Amikor ugyanis verik, a gyerek megijed. Az ösztöne azt diktálja, hogy üssön vissza, vagy fusson el. Ha viszont visszaüt, akkor még jobban megverik, elmenekülni pedig megint csak nem tud, mert vagy fogják vagy olyan helyre szorítják be, ahonnan nem szökhet ki. Ez azt jelenti, hogy ez a gyerek egész életében nem fogja tudni, hogyan viselkedjék veszélyhelyzetben. Vegye fel a harcot vagy meneküljön el, ha rátör a félelem? Mit gondoltok, miért marad meg annyi nő és férfi olyan kapcsolatban, amelyben mindennapos az erőszak? Tíz esetből kilencben azért, mert ezek az emberek olyan környezetből jöttek, ahol gyakori volt a verés. A verés másik hatása, hogy arra tanítja a gyereket: a fizikai erőszak elfogadható eszköz céljaink elérése érdekében. A gyerek így semmit nem tanul arról, hogyan lehet kreatívan kezelni egy konfliktust. Van a természetben olyan állat, amelyik verné a kölykét? Határokat szab, persze: világosan értésére adja a kölyöknek, hogy van egy határ. De láttatok már olyan macskát, kutyát, elefántot, oroszlánt, delfint vagy madarat, amely megragadta volna a gyerekének legközelebbi testrészét, és elverte volna? Láttatok? NEM. Az ember pedig állítólag fejlettebb lény, igaz? Érted, hová akarok kilyukadni, nővérem?

Ordítozás? Kiabálás?

Ugyanaz, nővérem. Lerombolja a bizalmi rendszereket. A kiabálás, az ordítozás, a szóbeli agresszió szétrázza a gyermek energiamezejét. Lerombolja az önbizalom, az önbecsülés, az önértékelés rendszerét. Egész egyszerűen romboló. A világotok ma tele van diszfunkcionális emberekkel -- ők a bizonyíték arra, amiről beszélek.

[Nem lehet hallani a kérdést.]

A kvantumpszichológia és a fúziós pszichológia, nővérem, két nagyon fontos terület. A fúziós pszichológia kifejezést nemrég alkottam: a keleti és a nyugati tudat összeolvadását értem alatta. Ezeken a tudatossági szinteken keresztül olvad össze a Szellem és a Tudomány. A Szellem és a Tudomány egybeolvadásából jön létre a kvantum-tudat. Ebből alakulnak ki a pszichológiának azok a területei, amelyek óriási segítséget nyújtanak abban, hogy hiedelem-rendszereiteket a rombolás mátrixából az építésébe tudjátok áttenni. Érthető? Egyszerűen azzal a munkával, amibe most belefektettek, automatikusan vonzzátok ezt a kvantum-energiát.

Az emberek közötti kapcsolat korlátok állításáról szól?

Kuthumi: Mit diktál az ösztönöd?

El akarok menekülni ettől a férfitől, úgy érzem: szexuálisan zaklat.

Kuthumi: És akkor szerinted mit kellene tenned, mit súg az ösztönöd?

Nem akarom, hogy kiabáljon velem, hogy csúnyán beszéljen velem. Helyére kell tennem, de anélkül, hogy bántanám. Nem akarok neki érzelmileg kárt okozni.

Kuthumi: Nem fog megváltozni, ugyanúgy fog viselkedni, míg pontosan nem tudja, hogy érzel, amíg el nem magyarázod neki, pontosan mi van benned. Azzal, hogy megmondod neki az igazat, nem fogsz rajta életre szóló érzelmi sebet ejteni, mert amit mondasz, az valódi szükségből fakad. Nem arról van szó, hogy készakarva szidalmaznád. Nagyon fontos a számodra, hogy elmondd neki, hogy érzel a viselkedésével kapcsolatban. Magad miatt szükséged van rá, hogy ezt kimondd. Ha hallgatsz, azzal csak örökössé teszed a folyamatot. Nem ő a bölcsebb, úgyhogy ahelyett, hogy feláldoznád az önbecsülésedet és belső békédet, inkább mondd meg az igazat.

A gyerekek nevéről, illetve arról a névről kérdeznék, amit mi választunk. Milyen hatása van egy későbbi névváltoztatásnak?

Kuthumi: A névváltoztatásra általában a Lélek késztet. Numerológiai ábrát is készíttethetünk magunknak, hogy megértsük az egyes betűk numerológiai értékéből eredő hatásokat, azt, hogyan befolyásolják a betűk a gyerek életét. Ahogy a gyerek nő, megesik, hogy fejlődése egy pontján más nevet választ magának. Mindez rendjén van, mert arra az energiára reagál, amire szüksége van. Ahogy tovább nő a gyerek, az is előfordulhat, hogy a nevéből elvesz egy betűt vagy hozzátesz egyet, netán meglévő neve mellé még egyet választ. Mindez összhangban van a felsőbb tervével. Szülő csak akkor döntsön a gyerek nevének megváltoztatása mellett, ha erre a lélek hozzájárulását adta.

[Nem lehet hallani a kérdést.]

Kuthumi: Nővérem, ugyanúgy, ahogy a gyerek megválasztja a szüleit, a nevelő vagy örökbefogadó szüleit is megválasztja. Csakúgy, mint a biológiai szülők, a nevelőszülők is adnak valamilyen ajándékot neki. A helyzet még akkor is tartogat valamilyen ajándékot a gyerek számára, ha ő a tanító. Ez lehet például egy külső forrásból származó támogatás megjelenése, amely véget vet a nevelőszülővel való viszonyt uraló negatív körforgásnak -- vagy fordítva.

Szeretteim, még két kérdés.

[Nem lehet hallani a kérdést.]

Kuthumi: Továbbra is kapcsolatban marad veled, mint egy másik, [az életedben] jelen lévő [lény]. Lehet, hogy időről időre az ikertestvéred valamire inspirál vagy motivál, hogy fizikai szinten segítse egy folyamat lezárását, amire iker-önmagaddal kötöttél szerződést. Érted?

[Nem hallani a kérdést.]

Kuthumi: Mit érzel?

[Nem hallani a kérdést.]

Kuthumi: Mit érzel? Azt, hogy el kellene engedned, vagy azt, hogy be kellene építened?

[Nem hallani a kérdést.]

Kuthumi: Akkor rajta, csináld. Végezd el a saját magad szertartását -- saját megérzésed

alapján döntsd el, mi az elengedés, illetve a beépítés megfelelő aspektusa. Világos?

Igen.

Kuthumi: Örülök.

Kuthumi mester, kérdezhetek valamit? Hogyan mehetek keresztül azon a folyamaton, amely segít... [Nem lehet hallani a kérdés további részét.]

Kuthumi: Először is el kell magyaráznod nekik, amit mi magyaráztunk most el nektek. Azt is nagyon világosan az értésükre kell adnod, hogy az előtt az új kor előtt ez a fajta információ egyáltalán nem volt benne a köztudatban, és minden szülő mindig a lehető legjobbat teszi, amit csak az adott pillanatban tud. Ahogy a generációk követték egymást, sokféle elmélet született -- érthető? Ha mindezt helyre tetted, akkor a benső gyermek szemszögéből kell segítened őket. Vidd vissza őket abba a korukba, ami spontán az eszükbe jut, s annak a kornak megfelelően szólj hozzájuk. Vezesd őket azzal, hogy kifaggatod őket: hogyan éreznek a veréssel kapcsolatban. Talán vidd őket vissza időben épp közvetlenül egy verés utánig, s ekkor vezesd őket végig egy folyamaton: kérdezd meg, hogy érzik magukat, mit és hogyan akarnak csinálni. Ez segíteni fog egy folyamatot: segíteni fog, hogy ki tudják fejezni a fájdalmukat, a haragjukat, a félelmüket. Lehet, hogy elő akarnak majd rontani és ők is ütni akarnak, úgyhogy tarts kéznél egy párnát vagy matracot, amit verhetnek. Érted? Rajzoltasd őket, beszélgess velük, esetleg egy kis gestalt terápia is jó lehet -- világos?

Igen, nagyon köszönöm.

Kuthumi: Nagyon szívesen.

Szeretteim, a fizikai világba való utazás gyakran nem könnyű. Mégis, önmagatok és az általatok épített kollektív tudat legmagasabb javát szolgáljátok, amikor ezt az utazást választjátok.

Az idő egyre gyorsul, és az új kor egyre erősebb lesz. Többek között ezért is születik mind több ikerpár, s egyre gyakrabban a hármas ikrek is. Több nagy mester úgy döntött: női vagy férfi párjaként inkarnálódik.

Az önmegvalósításnak ezek a felerősödött aspektusai kiegyensúlyozott energiarendszert hoznak a naprendszeretekbe. Még ha a biológiai neme mindkettőnek nő vagy férfi, akkor is a női vagy férfi ellenpólusuk, párjuk jelenik meg bennük, azonban azonos nemet választottak, hogy így valósítsák meg kitűzött céljukat.

Az új gyermekek, akik a múlt és a jövő mestereitől származnak, azért vannak itt, hogy megalapozzák az új aranykort, azért, hogy mutassák az új utat. Ti vagytok az úttörők. Ti és a hozzátok hasonlók töritek fel számukra világszerte az új barázdát, hogy elvégezhessék a feladatukat, s ezzel teljesítitek a földre szóló szerződéseteket.

Szeretteim, tartsátok tiszteletben az utazást, amelyet választottatok, s ismerjétek el: bár az út nehéz, rengeteg ajándékot kaptatok. Ne dacoljatok, inkább bontsatok szárnyat, s legyetek szabadok. Bízzatok abban a sok láthatatlan karban, amely megtart benneteket, s tudjátok: sosem vagytok egyedül, mert mindannyian egyek vagyunk, és mindig, mindenben veletek vagyunk. Az Atya és Anya Isten fényessége világítsa be előttetek az utat.

Kuthumi vagyok, a Szeretet és Bölcsesség Arany Sugarának Chohanja. Szeretetben üdvözöllek és megáldalak benneteket. Adonai